Bozók Ferenc: Szőke
Napolaj, halovány szeplő,
vacogó, kacagó sellő.
Lobogó szemeid kékje
felemel, s letaszít mélyre.
Briliáns ajakad pompás,
mosolyod rokokós rontás.
aranyat, sugaras mérget
ihatott, aki szült téged.
Bozók Ferenc (1973-)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése