Farkas Wellmann Éva: Felvesz, elfordul
Bár mindjárt elfelejtem ezt, mint évek óta arcod, s dúdolni hangjamúlt lemezt, mit vágyak tűje karcolt, s tekinteted... Most véget ér, érvényét veszti rendre a félelem, mit érvre érv, s neved, mi válasz erre. S az ég, a szabadulni-kék, fölöttem, majd alattam, Hamburg fehér-vöröse rég mentes, amint akartam, tiszta, miként a bányalég s a megképződött távol, a messze, melyben nem hiszek, s nem vált el még a mától. Közel, mint évek óta más, az egyre másabb térben, bénító, mint a folytatás, az ér emléke vérben; független tőled, lám, ez is. Hogy rögzített a lencse, nem néz, ha közben filmez is: felvesz, elfordul, elcsen. Farkas Wellmann Éva (1979-)