Farkas Wellmann Éva: Felvesz, elfordul

Bár mindjárt elfelejtem ezt,
mint évek óta arcod,
s dúdolni hangjamúlt lemezt,
mit vágyak tűje karcolt,
s tekinteted... Most véget ér,
érvényét veszti rendre
a félelem, mit érvre érv,
s neved, mi válasz erre.
S az ég, a szabadulni-kék,
fölöttem, majd alattam,
Hamburg fehér-vöröse rég
mentes, amint akartam,
tiszta, miként a bányalég
s a megképződött távol,
a messze, melyben nem hiszek,
s nem vált el még a mától.
Közel, mint évek óta más,
az egyre másabb térben,
bénító, mint a folytatás,
az ér emléke vérben;
független tőled, lám, ez is.
Hogy rögzített a lencse,
nem néz, ha közben filmez is:
felvesz, elfordul, elcsen.

Farkas Wellmann Éva (1979-)