Majla Sándor: Hivatkozások

Veled beszélek kihűlt tegnapjaink
bronzkarikái között egy mosatlan
arcú hajnalon mikor már nem lehet
kopogni párnás szemek fáradt
éjszakáinál
nézd csak milyen csodálatos
az idő kezében felejtett
csontig égett alkonyat
mintha tetteink világítanának
mintha tegnapot jósolna
máglyányi tenyerünk
nézd ahogy elmennek egymás mellett
a cipők
mintha nem is emberek lépkednének
s ahogy egyre sötétedik betegségre
életre halálra szemfogyatkozásra
hivatkozva bezárjuk magunk
a hitetlenségbe
megroggyan az asztal
roskad a kő házunk alatt
ásatlan marad ismét az utcaárok
amíg ölelkezünk minden más elmarad
öreg vagy már tükröd fintorog
ha magadba nézel
visszatekintő tenyered vak ürességben
keres
közben rőt ősz lett
hétköznapokká gyűrődtek
kikeményített ünnepeim
mindenből csak te hiányzol
vagy mindenből én hiányzom
veled beszélek
bár összegyűjtenéd
amit szétdobáltam én.

Majla Sándor (1960-2015)