Parancs János: Az áldozat
Törékeny, hosszú száron
imbolygó, növényi rémület,
az őszi esőben, éjjel,
odakünn a széljárta,
köves fennsíkokon,
ahol a csatakos sötétben
visszhangtalanul dobog a szív,
s a jajkiáltások lángjait
szétszórja a szélroham
A csillagtalan ég alatt,
a nyirkos, csontig hasító hidegben,
a szótlanul agonizáló füvek,
hajladozó gizgazok között
egy eleven, lüktető pihegés,
ami reggelre megtörettetik,
amit ezüsttel futtat be,
széppé hazudva eltakar
a novemberi dér
imbolygó, növényi rémület,
az őszi esőben, éjjel,
odakünn a széljárta,
köves fennsíkokon,
ahol a csatakos sötétben
visszhangtalanul dobog a szív,
s a jajkiáltások lángjait
szétszórja a szélroham
A csillagtalan ég alatt,
a nyirkos, csontig hasító hidegben,
a szótlanul agonizáló füvek,
hajladozó gizgazok között
egy eleven, lüktető pihegés,
ami reggelre megtörettetik,
amit ezüsttel futtat be,
széppé hazudva eltakar
a novemberi dér
Parancs János (1937-1999)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése