Adolf Meschendörfer: Erdélyi elégia

A kút másként csobog itt, az idő másként pörög.
Korán megborzad a gyermek, mindattól, ami örök.
Kriptákba falazva apáink szentelt csontja enyész.
Vonakodva ütnek az órák, vonakodva mállik a mész.
Látod az egykori címert? Repedt és csonka, komor.
Jöttek, mentek a népek s nevüket belepte a por.
Ám a halálsikolyokba szánt-vet a lassú paraszt.
Búzát csal ki belőlük, szőlőlevet fakaszt.

Itt más a március íze, a széna illata más,
Másként zeng szerelem s örök hűségfogadás.
Vörös hold, számos estén egyetlen hű barát,
Megsápasztja az ifjak nap-perzselt homlokát,
Érleli, mint a halál vad, émelyítő szaga,
Mint tölgyfák bölcs beszéde zúgó, zöld éjszaka.
Zordon érchomlokokként bukkannak az évek elő.
Ó, szeptember van már! Lomha, nehezen telő.

Dsida Jenő fordítása

***

Erdélyi elégia

Másképen zeng a kút itt, másként fut az idő.
A csodálkozó fiú korán borzongva nő.
Apáknak csontja porlik a kriptafal mögött,
egyre csak hullnak az órák, hulló kövek fölött.
Kapun a címert látod-é? Elfonnyadt rég a kéz.
Népek jöttek és mentek, nevük semmibe vész.
De holtak felett arat az istenadta nép,
s míg szőlőhegyére tart, közben sírokra lép.
Más a március íze, a széna szaga más,
másképpen cseng a szív szava s a hűségvallomás.
Vörös hold, számos éjen egyetlen hű barát,
megsápasztja az ifjak naptűzte homlokát,
belengi, mint a nagy halál barangoló szaga,
mint zöldes alkonyatban a tölgyfa bölcs szava.
Érces ragyogással futnak az évek elő,
szeptember érkezik már. A fürtöt érlelő.

Radnóti Miklós fordítása

Adolf Meschendörfer (1877-1963)