Egyed Emese: Nem a versről...

Nem a versekről írok most,
nem a versről.
Nem az asszonyok álmáról, nem a fruskák
magabiztos léptéről, nem a kertről.
A ki sem kiabált, vagy a súgott,
meg sem is gondolt, el sem
gondolt
lehetetlen egyebekről -.

Nem a lassú vizek pereméről,
a régi, a régi, a régi zenéről;
no, nem is rólad szólok
most, nem is néked,
nem is építek immár menedéket,
nem is rombolok én, nem is értem,
milyen ár, milyen ér közelében -,
milyen lanka, milyen
dimbek-dombok,
mire jó, ami nincs:
amit mondok
(milyen ősz eleje, milyen télé,
mi a parti kavics, mi a sztélé).

Nem is rád lel a szó, nem is hozzád,
nem is kérik a dalt, nem is hozzák
(sem a régi ma már, sem az újabb),
nem a megszületőt, sem a hunytat,

nem a verset írom, nem enyémet,
nem az ifjú a baj, s nem a vének,
nem a köd takar el, nem a felleg,

aki verseket ír: nem ölelhet -

Egyed Emese (1957-)