Fekete Vince: Valahol túl a fák hegyén
„csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott”
mint egy villanó pengeél
a fagy szikrája felragyog
valahol túl a fák hegyén
hol gyújtják-oltják csillagod
valaki némán ott lebeg
a fák szikrázó hegyén túl
mondják hogy ő a félelem
ki könnyű kézzel felénk nyúl
csak az nem fél kit a remény
pisla világa elhagyott
s nem gyújt meg neki már az ég
boltozatán egy csillagot
ki gyújtja s oltja életed
villantja veszti csillagod
mondják a lenti porszemek
kiket tán végképp itt hagyott
valaki száll a fák hegyén
hegyen tűzön és tengeren
s nem marad már csak a remény
csak a titok s a sejtelem
már végképp magára hagyott”
mint egy villanó pengeél
a fagy szikrája felragyog
valahol túl a fák hegyén
hol gyújtják-oltják csillagod
valaki némán ott lebeg
a fák szikrázó hegyén túl
mondják hogy ő a félelem
ki könnyű kézzel felénk nyúl
csak az nem fél kit a remény
pisla világa elhagyott
s nem gyújt meg neki már az ég
boltozatán egy csillagot
ki gyújtja s oltja életed
villantja veszti csillagod
mondják a lenti porszemek
kiket tán végképp itt hagyott
valaki száll a fák hegyén
hegyen tűzön és tengeren
s nem marad már csak a remény
csak a titok s a sejtelem
Fekete Vince (1965-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése