Nagy László: Jövök magamhoz

Fentről a holnap messze lát,
a tegnap meg se rebben,
kibomlanak a percen át
elringató ütemben,

az elvirágzott nappalok,
teremtett sorba', rendbe',
a vég felé lépdel gyalog,
a ma hitét kimentve,

mulandó álmodás közül,
ha rámtörődött arca,
az eltelt pillanat mögül
ránéz a lesz-kudarcra,

a lenne, még kiváltható,
ott ténfereg a voltban,
a mindenségen átható
színével égre lobban,

hogy a ma való lehessen,
és időtlenül örök
fodros hullámokat vessen,
míg magamhoz megjövök.

Nagy László (1925-1978)