Nichita Stanescu: Őszi hangulat

Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.
Néha félek, hogy egyszer elveszítlek,
hogy fellegekbe érő, szúrós szárnyaim nőnek,
hogy egy idegen szembe menekülsz előlem,
mely bezárkózik majd egy ürömlevélbe.
Akkor szótlanul lépek a kövekhez
és a szavakat tengerbe fojtom.
Süvöltve ébresztem a holdat, és egy
nagy szerelemmé oldom.

P.Tóth Irén fordítása




Őszi érzés


Eljött az ősz, takard el a szívemet valamivel,
egy fa árnyékával vagy inkább saját árnyékoddal.

Attól félek, ha időnként nem láthatlak,
növesztek égigérő, hegyes szárnyakat,
idegen tekintetbe rejtőzöl,
nem látlak majd az ürömtől.

És akkor kővé váltan hallgatok,
eldobott szavaim elnyeli a tenger.
suhogtatom a holdat és a hold
eggyé válik a szerelemmel.

Demény Péter fordítása

Nichita Stanescu (1933-1983)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél