Sohonyai Attila - Utcazaj

Az aluljárók búsan vonyító,
tépett zenéin lépdelek át minden reggel,
s a visszhangjukon felfutok,
onnan elvisz sehová a nyomorgó tömeg.
Élelmem az utca madara tudja,
vágyaimat az aprók, kalapban csörrenő kevese,
álmaimért az éjszakába rohanok futva,
történetemet meséli ott a cigány hegedűje.

Kabátomban levél pihen.
Én végrendeletnek hívom.
Ha elvinne a feladás lágyan valami elé lökő szele,
ne legyen sok idő azonosításom.

A sikátorok párlat-reményben fetrengői
mellett haladok el naphosszat,
kiknek homlokára a hideg megváltásként szegődik,
hogy leljenek egyszer-meleget, az utolsó rosszban.

…a fákon minden nap éhezve dalolnak a madarak,
az aluljárókban az üvöltő ricsaj felerősül,
én görnyedten meredek a kisemmiző utcazajban,
s hallgatom, ahogyan mindünkért sír a hegedű…