Madár János: Befejezetlen hallgatás
Mint egy néma kődarab, töpreng az idő.
Elmúlni nem mer teljesen az éggel.
Valami fémes csönd szorítja torkomat.
Összevegyül lélegzetem a mindenséggel.
Elsötétülhetnék én is ebben furcsa őszben.
De vár rám – – – – a fényre feszített táj.
Mozdulatlan seb a tenger, a csillag is.
Érzem a faleveleket, hogy valami fáj.
Elmúlni nem mer teljesen az éggel.
Valami fémes csönd szorítja torkomat.
Összevegyül lélegzetem a mindenséggel.
Elsötétülhetnék én is ebben furcsa őszben.
De vár rám – – – – a fényre feszített táj.
Mozdulatlan seb a tenger, a csillag is.
Érzem a faleveleket, hogy valami fáj.
Madár János (1958-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése