Sík Sándor: Az ősz dalol
Síró fuvalmak
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak.
Hantja alól
halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.
Sápadtra sárgul,
s a szürke ágrul
a lomb lezördül,
s egy volt világrul
mesét mesél.
Bús esti pírba
bámulok sírva,
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
Mert minden sír ma.
Holt szegfű szirma,
halott szerelmek,
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is,
a nap szemén is
könny könnyre dermed.
És sírok én is.
Mert minden él,
és minden elmegy.
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak.
Hantja alól
halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.
Sápadtra sárgul,
s a szürke ágrul
a lomb lezördül,
s egy volt világrul
mesét mesél.
Bús esti pírba
bámulok sírva,
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
Mert minden sír ma.
Holt szegfű szirma,
halott szerelmek,
s mely dalaimra
borul, a dér.
És sír a fény is,
a nap szemén is
könny könnyre dermed.
És sírok én is.
Mert minden él,
és minden elmegy.
Sík Sándor (1889-1963)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése