Böröczki Mihály: Petróleumgyufa
Azok a régi hóbuckolta esték
a szomszédokat egy házba keresték,
a gondolatok úgy sokódtak össze,
hogy várt a szó és nem szólt senki közbe,
úgy cifrázták a csöndet, alig halkan,
hogy baj ne essék, akkor se, ha baj van,
az egész utcának volt egy gyufája,
így jobb esett tüzelni rá a lángra,
a sodort cigarettát színig gyűrte
a lámpabúra szűkölődő kürtje,
s a füst keservét aszalódva várta
a plafon pár szál öreg gerendája,
a kártyalapok összefeleseltek,
majd nyugovóra halmódtak a percek,
leparázslott a fája vesztett kályha,
aludt a ház, még langyos volt az álma,
és míg a gondok mélyebb gödröt ástak,
nagy erőt gyűjtött létezni a másnap,
s míg két szülém bajlódott friss neszekkel,
a kis ablakon betódult a reggel,
s piciny tüdőmből rászaladt a pára
a dunyha finom, deres huzatára.
a szomszédokat egy házba keresték,
a gondolatok úgy sokódtak össze,
hogy várt a szó és nem szólt senki közbe,
úgy cifrázták a csöndet, alig halkan,
hogy baj ne essék, akkor se, ha baj van,
az egész utcának volt egy gyufája,
így jobb esett tüzelni rá a lángra,
a sodort cigarettát színig gyűrte
a lámpabúra szűkölődő kürtje,
s a füst keservét aszalódva várta
a plafon pár szál öreg gerendája,
a kártyalapok összefeleseltek,
majd nyugovóra halmódtak a percek,
leparázslott a fája vesztett kályha,
aludt a ház, még langyos volt az álma,
és míg a gondok mélyebb gödröt ástak,
nagy erőt gyűjtött létezni a másnap,
s míg két szülém bajlódott friss neszekkel,
a kis ablakon betódult a reggel,
s piciny tüdőmből rászaladt a pára
a dunyha finom, deres huzatára.
Böröczki Mihály (1946-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése