Gámentzy Eduárd: Hangulat
Mikor csak magam,
… És senki más…
Kizárt világ, tűnő varázs.
Valami furcsa hangulat,
hangtalan léptek,
tehervonat, az állomás,
koszos padok.
Megfoghatatlan dallamok.
Egy láthatatlan zenekar,
hangol a ködben,
engem akar!
Gitáros kellene nekik,
– Játszanál velünk? – kérdezik.
– Én már nem!… Én már nem tudok!
Ujjaim acélsodronyok.
Gitárom visszaadtam rég,
a fának, amiből metszették.
– Most megyek! Adjatok utat!
Nem vagyok, csak egy mozdulat
a tovatűnő éjszakán.
– Pipacs a töltés oldalán.
… És senki más…
Kizárt világ, tűnő varázs.
Valami furcsa hangulat,
hangtalan léptek,
tehervonat, az állomás,
koszos padok.
Megfoghatatlan dallamok.
Egy láthatatlan zenekar,
hangol a ködben,
engem akar!
Gitáros kellene nekik,
– Játszanál velünk? – kérdezik.
– Én már nem!… Én már nem tudok!
Ujjaim acélsodronyok.
Gitárom visszaadtam rég,
a fának, amiből metszették.
– Most megyek! Adjatok utat!
Nem vagyok, csak egy mozdulat
a tovatűnő éjszakán.
– Pipacs a töltés oldalán.
Gámentzy Eduárd (1963-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése