Sebestény-Jáger Orsolya: Advent
Mikor ködbe vont partokat bontogat a hajnal,
s a bölcs vízen elúsznak az álmos, nagy hajók,
és sirályok suhannak tűnődő szelekkel,
úgy hiszem talán – akkor érkezel…
Mikor az alkony ölében megmoccan a bánat,
s mint kidöntött fákat, úgy ölel a föld,
csak erdők avarának puha csendje neszel,
úgy hiszem talán – akkor érkezel…
Mikor az éjben gyertyát gyújt a remény,
s egy mélyebb éhséggel vágyom szavadra,
hogy lelkemből szeretlek – félve suttogom,
már eljöttél hozzám. Nem hiszem – már tudom.
s a bölcs vízen elúsznak az álmos, nagy hajók,
és sirályok suhannak tűnődő szelekkel,
úgy hiszem talán – akkor érkezel…
Mikor az alkony ölében megmoccan a bánat,
s mint kidöntött fákat, úgy ölel a föld,
csak erdők avarának puha csendje neszel,
úgy hiszem talán – akkor érkezel…
Mikor az éjben gyertyát gyújt a remény,
s egy mélyebb éhséggel vágyom szavadra,
hogy lelkemből szeretlek – félve suttogom,
már eljöttél hozzám. Nem hiszem – már tudom.
Sebestyén-Jáger Orsolya (1969-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése