Vitó Zoltán: Együgyű vallomások
Amikor hó van és fagy,
én akkor is fürjes tavaszban járok, –
de csak ha velem vagy:
Tenélküled hideglelősen fázok;
öt-lépésnyi szobám kietlenül nagy;
rámdermednek tarajos jégvirágok…
Hallasz csengve didergő dallamot?:
Semmi! Ne félj!: Csak a magány kolompolt;
s hol nincs már semmi íz,
számban a kortynyi víz
ajkaid égő hiányára gondolt –
s koccanva megfagyott…
én akkor is fürjes tavaszban járok, –
de csak ha velem vagy:
Tenélküled hideglelősen fázok;
öt-lépésnyi szobám kietlenül nagy;
rámdermednek tarajos jégvirágok…
Hallasz csengve didergő dallamot?:
Semmi! Ne félj!: Csak a magány kolompolt;
s hol nincs már semmi íz,
számban a kortynyi víz
ajkaid égő hiányára gondolt –
s koccanva megfagyott…
Vitó Zoltán (1940-2011)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése