Kántor Zsolt: A vágy lélektana
Bacsó Péternek
A boldogságot megszokjuk. Csak utólag jövünk rá,
hogy az volt. S mennyire tudjuk: nem létezik.
Csak emlékek, visszapillantások, deformált múlt.
Beképzeljük magunknak, hogy jó. Mégsem könnyű.
Mindig kiderül az örömökről, hogy kiábrándítóak.
És fájnak is. Amikor elérjük, pont akkor
nem élvezzük azt, amire áhítoztunk.
Minden csak volt, semmi nem történt. A mérlegelés is
hibás: múlt idő az is. Az emlékezés sem makulátlan,
bepiszkolódik a szavak miatt, mire kimondjuk,
műtárgy lesz. A beszéd szennyezi be a jelenlétet.
A boldogságot megszokjuk. Csak utólag jövünk rá,
hogy az volt. S mennyire tudjuk: nem létezik.
Csak emlékek, visszapillantások, deformált múlt.
Beképzeljük magunknak, hogy jó. Mégsem könnyű.
Mindig kiderül az örömökről, hogy kiábrándítóak.
És fájnak is. Amikor elérjük, pont akkor
nem élvezzük azt, amire áhítoztunk.
Minden csak volt, semmi nem történt. A mérlegelés is
hibás: múlt idő az is. Az emlékezés sem makulátlan,
bepiszkolódik a szavak miatt, mire kimondjuk,
műtárgy lesz. A beszéd szennyezi be a jelenlétet.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése