Oláh András: útlevél a múltba
álmod szerettem volna lenni
megbújni párnád gyűrődésein
ám belőled elfogyott a csiklandó
öröm: kinyúlt pólódban
vacogsz összekucorodva
s ha volt is hozzád kulcsom: már
nem érvényes – bezárkóztál végleg –
két ember kell a magányhoz
ám nincs ami felejtésre ítélhetné
a tiltott határátlépéseket
– itt kering bennünk az ősz
de talán még kinyújtja kezét a
rosszkedvű reggel hogy ne menj el
hogy ne kelljen visszajönni
megbújni párnád gyűrődésein
ám belőled elfogyott a csiklandó
öröm: kinyúlt pólódban
vacogsz összekucorodva
s ha volt is hozzád kulcsom: már
nem érvényes – bezárkóztál végleg –
két ember kell a magányhoz
ám nincs ami felejtésre ítélhetné
a tiltott határátlépéseket
– itt kering bennünk az ősz
de talán még kinyújtja kezét a
rosszkedvű reggel hogy ne menj el
hogy ne kelljen visszajönni
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése