Balási András: Fehér
a tenger alvó hómező
átcsaholnak rajta a sok
apró csillanásba vesző
árnyéhes sugárfarkasok
egyre fehérebb lesz a táj
elmosódó árnyalatok
hószínű hajnali halál
a semmi színét láthatod
a sűrű végtelen fehér
mint álomkönnyű takaró
közelít lassúdan elér
lágyan betakar mint a hó
még meg-megállsz elveszve már
akár irányt vesztett utas
távolodó emlék a nyár
a feledés némán havaz
fuldokló a lélegzetért
szomjazó a cseppnyi vizet
örökkön fényt vágytál a fényt
s mire elérted elveszett
árnyéktalan fehér az út
csillagtalan fehér az ég
önnön fényörvényébe fúlt
ami lehetett volna még
átcsaholnak rajta a sok
apró csillanásba vesző
árnyéhes sugárfarkasok
egyre fehérebb lesz a táj
elmosódó árnyalatok
hószínű hajnali halál
a semmi színét láthatod
a sűrű végtelen fehér
mint álomkönnyű takaró
közelít lassúdan elér
lágyan betakar mint a hó
még meg-megállsz elveszve már
akár irányt vesztett utas
távolodó emlék a nyár
a feledés némán havaz
fuldokló a lélegzetért
szomjazó a cseppnyi vizet
örökkön fényt vágytál a fényt
s mire elérted elveszett
árnyéktalan fehér az út
csillagtalan fehér az ég
önnön fényörvényébe fúlt
ami lehetett volna még
Balási András (1967-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése