Kántor Zsolt: Értéktörténet
táncvioláid elhervadnak. violinkulcsok
szakítják át az álomhálót. női fej dermed a sötétbe
belefekszem a füledbe. mint alvó nyugágyba
hintáztat az éj a haj a folyó. a szél összehordja
a hold hallójárataiból a kavicsokat,
kőhalmaz emlékezik arcodra. görbe a tenger
meghajlítja fénybádogjait a reggel
mennyi csatorna csarnok tükrök
bevizezett kreol testek sziklák erotikusan
fehér nélküled a part ázó papírlapokból
SZÖKNEK EL a betűk
a neved fű csupa zöld tiszta sík HAJLAT;
leperegnek emlékedről a szavak
a képekben kereslek mint szétdúlt titkokat.
szakítják át az álomhálót. női fej dermed a sötétbe
belefekszem a füledbe. mint alvó nyugágyba
hintáztat az éj a haj a folyó. a szél összehordja
a hold hallójárataiból a kavicsokat,
kőhalmaz emlékezik arcodra. görbe a tenger
meghajlítja fénybádogjait a reggel
mennyi csatorna csarnok tükrök
bevizezett kreol testek sziklák erotikusan
fehér nélküled a part ázó papírlapokból
SZÖKNEK EL a betűk
a neved fű csupa zöld tiszta sík HAJLAT;
leperegnek emlékedről a szavak
a képekben kereslek mint szétdúlt titkokat.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése