Kántor Zsolt: Múmia
Lidércek, kelepcék,
mint egy vízesés, amely a szemhéj alól
elszabadult. Álommárga, albumavar.
Egy gesztus, ami fölébreszt. Tűzbe szórt só,
ágak háncsai alatt a nyers hús.
Illúziók ollói. És szétvagdostak mindent.
A hajadat, a múltadat, az életedet.
Beletúrtak a pelyhedző maszkok közé is.
Megsérült a mosoly, a hazugság.
Elbódult napokba fetrengtél,
rohanásokba csomagoltattál.
Múmia lettél, ki tudja hány réteg méz, ólom,
mész van lényeden.
mint egy vízesés, amely a szemhéj alól
elszabadult. Álommárga, albumavar.
Egy gesztus, ami fölébreszt. Tűzbe szórt só,
ágak háncsai alatt a nyers hús.
Illúziók ollói. És szétvagdostak mindent.
A hajadat, a múltadat, az életedet.
Beletúrtak a pelyhedző maszkok közé is.
Megsérült a mosoly, a hazugság.
Elbódult napokba fetrengtél,
rohanásokba csomagoltattál.
Múmia lettél, ki tudja hány réteg méz, ólom,
mész van lényeden.
Kántor Zsolt (1958-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése