Laczkó Vass Róbert: Matutinum
kék esernyővel imbolyog a hajnal
értelmetlen színfolt a szürkeségben
arcomhoz igazított mosolyoddal
várom hogy a város magához térjen
kialvatlanok a forgalmi lámpák
nyúzottak mint a nagy szeretkezések
elszomorít a szükségszerűség hogy
a visszapillantó tükörbe nézzek
téged idéz egy tétova harangszó
tegnap a simogatások napja volt
holnap újra élesednek a kések
ma reggel még levendulaillatú
verejték csordul a homlokzatokról
s átnedvesedik rajtam ölelésed
értelmetlen színfolt a szürkeségben
arcomhoz igazított mosolyoddal
várom hogy a város magához térjen
kialvatlanok a forgalmi lámpák
nyúzottak mint a nagy szeretkezések
elszomorít a szükségszerűség hogy
a visszapillantó tükörbe nézzek
téged idéz egy tétova harangszó
tegnap a simogatások napja volt
holnap újra élesednek a kések
ma reggel még levendulaillatú
verejték csordul a homlokzatokról
s átnedvesedik rajtam ölelésed
Laczkó Vass Róbert (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése