Szőcs Géza: A szomorúság a csutakon
A szomorúság is egy csutakon
ingatja fejét téli napra kiült
a nagyszemű bánat nézi a kihűlt
eget néz minket is ül csupaszon
s didereg. Látja: az ég üvegét
ingatja fejét téli napra kiült
a nagyszemű bánat nézi a kihűlt
eget néz minket is ül csupaszon
s didereg. Látja: az ég üvegét
jégvirág futotta be mint a sárkány
elsötétült s keskeny világos párkány
csak szélén maradt: a hegy süvegét
– abroncs a fehér hordót – körbejárja – –
– úgy elöntött porhanyó havak árja
mindent – picike lámpa lengeti
zöld fényét a kertben most úgy cikázik
a hó körötte hogy cikázhat fázik
a tél is önmagát melengeti
elsötétült s keskeny világos párkány
csak szélén maradt: a hegy süvegét
– abroncs a fehér hordót – körbejárja – –
– úgy elöntött porhanyó havak árja
mindent – picike lámpa lengeti
zöld fényét a kertben most úgy cikázik
a hó körötte hogy cikázhat fázik
a tél is önmagát melengeti
Szőcs Géza (1953-2020)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése