Varga Melinda: kora tél hamis szivárvánnyal
„Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.”
Paul Verlaine (Fordította: Szabó Lőrinc)
köd csukta le az ősz
szemét aznap este
s nem volt semmi különös
abban sem hogy
versenyt kocogott
a szél a villamossal
bort kortyoltunk Liával
cserépcsuporból
párás lélegzetünk fölött
mint pufók angyal
strázsát állt az öröm
fáradtan terültünk el
a paplanon
arcodat rajzolta ki az utcáról
betüremkedő fénycsík
illetlenül hunyorgott
combjainkra
vállamra ült és sunyin
körbenyalta a nyakam
aztán hirtelen
december-hűvösek
lettek ajkaim
lehulltak rendre
a színes levelek
az alkalmi
szívszoba faláról
behavazta hiányod végleg
a bimbózó estét
Varga Melinda (1984-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése