Adam Zagajewski: A veled hallgatott zene
A veled hallgatott zene több volt a zenénél... (Conrad Aiken)
A veled hallgatott zene
mindvégig velünk marad.
Komoly Brahms és elégikus Schubert,
bizonyos dalok, Chopin negyedik balladája,
pár vonósnégyes, ami szívettépő
hangzású (Beethoven, adagio)
és Sosztakovics szomorúsága, ő nem,
nem akart meghalni.
Bach passiók nagy kórusai
mintha csak valaki hívna
és örömet követelne tőlünk,
tiszta és érdek nélküli örömet,
aminek teljesen
természetes része a hit.
Lutoslawski egyes részletei,
könnyedek, mint gondolataink.
Egy fekete énekesnő blues-hangja,
ami fénylő acélként hatol belénk
még ha valahol az utcán ért is el,
egy porlepte, ronda városban.
Mahler véget nem érő indulói,
a trombitahang az Ötödik elején,
és a Kilencedik első része,
(amit te néha „malheur”-nek hívsz).
Mozart kétségbe esett tónusa a Requiem-ben,
nyugalmas zongoraversenyei,
amiket nálam jobban dúdoltál
dehát ezt mindketten jól tudjuk.
A veled hallgatott zene
mivelünk hallgat majd el.
Gömöri György fordítása
Adam Zagajewski (1945-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése