Balázs F. Attila: Örvény
a lombok közt szűrt fény
szitál a puha avarra
a lány csacsog nevet felesel
mint bolondos patak
a rideg kövek között
észrevétlenül lesi minden mozdulatom
mint az áldozatát vizslató vad
nézd a szememet
nézd a szénaillatú hajamat
nézd rugalmas testemet
feszülő mellemet
olvass engem
lapozz remegő kezeiddel
nézd a fészket rakó madarakat
a te fészked én vagyok!
Testemet elkapja az örvény
csillogó huncut szemek
forró frisstej illatú lehelet
földrengés moraja
a szavaknak nincs jelentésük
a testedet olvasom
és már tudom
a verset te súgod fülembe.
szitál a puha avarra
a lány csacsog nevet felesel
mint bolondos patak
a rideg kövek között
észrevétlenül lesi minden mozdulatom
mint az áldozatát vizslató vad
nézd a szememet
nézd a szénaillatú hajamat
nézd rugalmas testemet
feszülő mellemet
olvass engem
lapozz remegő kezeiddel
nézd a fészket rakó madarakat
a te fészked én vagyok!
Testemet elkapja az örvény
csillogó huncut szemek
forró frisstej illatú lehelet
földrengés moraja
a szavaknak nincs jelentésük
a testedet olvasom
és már tudom
a verset te súgod fülembe.
Balázs F. Attila (1954-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése