Gál Sándor: befejezetlen

közeledő csillagok előtt
hullámzik a csend
egymásba szakadó erők
rajzolják ki a végtelent
vagy a végest a nemtudhatót
ami valótlanságában él
s vallatja a mindenhatót
a teremtésben mi volt a cél
mi az örök ha szerteporlik
a szikla és az ember teste
a tenger még meddig morajlik
s meddig lesz nappal és este

Gál Sándor (1937-2021)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél