Gál Sándor: A hívás igézetében
ha most a tenger felébredne
ott állnál-e hullámai előtt
benned volna-é a morajlás
a tarajos szétporló sós áradat
mely akárha fél madárszárny
megérinti a fövenyt
a nedves homokot a fekete
erezetű köveket és a hengergő
dudvás növényszárak tetemét
elmosott lábnyomod a parton
se emlék se jelen
bárha ott volt a mindenség-idő
valamely pillanatában akár a szerelem
a felemelkedő égi pirosban
vagy az alkony
megcsendesült leheletében
s még mintha az ízek is visszaáradnának
abból a távolságból s láthatón
mint felhőárny a tapinthatatlan
valóság lidérces közegében
ott állsz a hívás igézetében
és nincs semmi bizonyosság
csak az örök várakozás töviskoronája
Gál Sándor (1937-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése