Jánosházy György: Szállnak a fehők
Szállnak a felhők fáradt föld felett,
velük szállnak a fények és az árnyak,
fakó egekben indulásra várnak
hiúzkörmű, karvalyszárnyú szelek.
Szállnak a száraz, sárga levelek,
és halk sóhajjal hullanak a sárba,
szégyenlősen pucérkodik a nyárfa,
az ereszről hajnalban könny csepeg.
Száll az utolsó, megkésett madár,
nem rejt fiókát jó fészekmeleg,
vedlett fűben csak szarkapár cserreg.
Szállnak az órák és napok, az évek...
A Télre várva megborzong a lélek,
s csüggedten kérdi: lesz még újra Nyár?
velük szállnak a fények és az árnyak,
fakó egekben indulásra várnak
hiúzkörmű, karvalyszárnyú szelek.
Szállnak a száraz, sárga levelek,
és halk sóhajjal hullanak a sárba,
szégyenlősen pucérkodik a nyárfa,
az ereszről hajnalban könny csepeg.
Száll az utolsó, megkésett madár,
nem rejt fiókát jó fészekmeleg,
vedlett fűben csak szarkapár cserreg.
Szállnak az órák és napok, az évek...
A Télre várva megborzong a lélek,
s csüggedten kérdi: lesz még újra Nyár?
Jánosházy György (1922-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése