Murányi Zita: női napozó
ülök az éjszaka alatt és fázom
sárga fény olvad el a látóhatáron
mintha örökbe fogadnám a magasságot
csillagok ezüstje takarja néhány vonásom
nincs is másom amibe arcom belemárthatom
az ég alatt ez az éjszaka
mint egy holdsugaras női napozó
az esték elhagyott teraszán fekszem
hogy a nap vasaljon vállaimra
hófehér patkót mint nyáron
legombolni ezt a végtelen
megsemmisülést
mielőtt elalszom
sárga fény olvad el a látóhatáron
mintha örökbe fogadnám a magasságot
csillagok ezüstje takarja néhány vonásom
nincs is másom amibe arcom belemárthatom
az ég alatt ez az éjszaka
mint egy holdsugaras női napozó
az esték elhagyott teraszán fekszem
hogy a nap vasaljon vállaimra
hófehér patkót mint nyáron
legombolni ezt a végtelen
megsemmisülést
mielőtt elalszom
Murányi Zita (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése