Nagy László: Dérütött réten
Állok a rozsdás, dérütött réten,
gyermekidőmet visszaidézem.
Harmatban, zöldben, íme, itt látom
szívetszorító kis ballagásom.
gyermekidőmet visszaidézem.
Harmatban, zöldben, íme, itt látom
szívetszorító kis ballagásom.
Valaha voltam magam dajkája,
nem fogódzhattam én az anyámba.
Könnyemen át is el-eltünődtem
s örömem villant már a mezőben.
nem fogódzhattam én az anyámba.
Könnyemen át is el-eltünődtem
s örömem villant már a mezőben.
Dérütött rétre megjött a férfi,
nem tud már sírni, soha békélni.
Dalát ő adta nyargaló szélnek,
magát az ádáz hullámverésnek.
nem tud már sírni, soha békélni.
Dalát ő adta nyargaló szélnek,
magát az ádáz hullámverésnek.
Nagy László (1925-1978)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése