Oláh András: halmazat

jelen lenni mikor a szem kinyílik és lát
a te szemeddel nézni a napot
mennyire más ez a világ
– néha furcsákat álmodok –
s maradok félbehagyott
félreértett mozdulat
vajon jut-e idő szívünk bebútorozására
mielőtt belénk ég a bűntudat
meghalni így is lehet
de hálálkodni a semmiért szükségtelen
számolni a leltárba vett a pofonokat
arcod gyűrődéseit
ahogy kifordított mondatok közt üldögélsz
ne légy már ilyen szörnyen komoly
minden vég valaminek a kezdete
az utcakőre fekszel:
botrányosan kevés vagy
két villamos között…

Oláh András (1959-)