Székely János: A kedves távolléte
Hallottad te is ezt a csendet,
Fülelted ezt az éjszakát.
Szívtad te is üres lakásunk
Kihűlt, idegen illatát.
Félted te is a puszta Semmit,
Amely a társtalanra les.
Róttad te is sötét szobáink,
Mint aki valakit keres.
Jaj, kedvesem, így tengek én is,
És félelem és gond kísért.
Nézek, és nem tudom, hogy merre
Járok, és nem tudom, miért.
Megállok néha szótlanul,
És fennen szólongatlak máskor,
Mert te vagy jelen mindenütt,
És mindenünnen te hiányzol.
Téged ragad meg itt a vágy,
És téged űz odébb a kétség.
Itt vagy, jelen vagy, kedvesem,
Csak elfed ez a rút sötétség.
De hogyha lehunyom szemem,
Fény gyúl, és felragyog a nappal –
S itthon vagy: éppen érkezel,
Vagy öltözöl, vagy vetkezel
Örökszép női mozdulattal.
(1958)
Fülelted ezt az éjszakát.
Szívtad te is üres lakásunk
Kihűlt, idegen illatát.
Félted te is a puszta Semmit,
Amely a társtalanra les.
Róttad te is sötét szobáink,
Mint aki valakit keres.
Jaj, kedvesem, így tengek én is,
És félelem és gond kísért.
Nézek, és nem tudom, hogy merre
Járok, és nem tudom, miért.
Megállok néha szótlanul,
És fennen szólongatlak máskor,
Mert te vagy jelen mindenütt,
És mindenünnen te hiányzol.
Téged ragad meg itt a vágy,
És téged űz odébb a kétség.
Itt vagy, jelen vagy, kedvesem,
Csak elfed ez a rút sötétség.
De hogyha lehunyom szemem,
Fény gyúl, és felragyog a nappal –
S itthon vagy: éppen érkezel,
Vagy öltözöl, vagy vetkezel
Örökszép női mozdulattal.
(1958)
Székely János (1929-1992)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése