Závada Péter: Tabu (1)
“Kint hagytam az ujjlenyomataimat
a hóban, az ásó nyelén, amivel
a gödröt betemettem, de a bőrömről
lemostam még az érintés emlékét is.
Egyedül vagyok ebben a versben,
és attól félek, hogy ha kinyílik is
valahol egy ajtó, végül nem lesz,
aki bejöjjön rajta, hogy a névmások
már jó ideje nem jelölnek senkit,
csak azért kellenek, hogy legyen
néhány belátható viszony: kinyúlt
ingvállhoz a fogas, kanálhoz a vajból
kimetszett rész. Nemrég kúttal
álmodtam, csőrlőt, láncot. Fölhúztam
egy félig hazugságot, ami sokkal
inkább volt vizes, mint igaz. De még
mindig nem tudom, hányszor kell
visszazuhannia belém a vödörnek ahhoz,
hogy megfeledkezzem a szomjúságról.”
a hóban, az ásó nyelén, amivel
a gödröt betemettem, de a bőrömről
lemostam még az érintés emlékét is.
Egyedül vagyok ebben a versben,
és attól félek, hogy ha kinyílik is
valahol egy ajtó, végül nem lesz,
aki bejöjjön rajta, hogy a névmások
már jó ideje nem jelölnek senkit,
csak azért kellenek, hogy legyen
néhány belátható viszony: kinyúlt
ingvállhoz a fogas, kanálhoz a vajból
kimetszett rész. Nemrég kúttal
álmodtam, csőrlőt, láncot. Fölhúztam
egy félig hazugságot, ami sokkal
inkább volt vizes, mint igaz. De még
mindig nem tudom, hányszor kell
visszazuhannia belém a vödörnek ahhoz,
hogy megfeledkezzem a szomjúságról.”
Závada Péter (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése