Zelk Zoltán: Két perc között
A szeptemberi éjszakában
a percek tünődve megállnak,
visszanéznek s egymást bevárva,
csapatban vonulnak tovább.
Két álló perc rése közt tegnap
derengeni láttam, ami eljő,
miről még a varjak se tudnak,
az első hófúvásos reggelt,
és esküszöm, lányok futottak
mezítlen talppal a jéghártyás
folyókon, habzó utakon!
megszámoltam, annyi időm volt,
éppen annyi, kilencen voltak,
kilenc zöld árnyék szállt mögöttük,
kilenc zöld füstcsík a havon.
Szemem behunyva most is látom,
ágaskodnom se kell, elérem
úgy is azt a nyitva felejtett
ablakot.
a percek tünődve megállnak,
visszanéznek s egymást bevárva,
csapatban vonulnak tovább.
Két álló perc rése közt tegnap
derengeni láttam, ami eljő,
miről még a varjak se tudnak,
az első hófúvásos reggelt,
és esküszöm, lányok futottak
mezítlen talppal a jéghártyás
folyókon, habzó utakon!
megszámoltam, annyi időm volt,
éppen annyi, kilencen voltak,
kilenc zöld árnyék szállt mögöttük,
kilenc zöld füstcsík a havon.
Szemem behunyva most is látom,
ágaskodnom se kell, elérem
úgy is azt a nyitva felejtett
ablakot.
Zelk Zoltán (1906-1981)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése