Tornai József: Kis-dunai emlék
Egyszer öleltem meg.
A Kis-Dunán egy vízre omló szomorúfűz
mögé bújva, hogy ne vegyenek észre
a barátaink. A fürdőruhán
át, testünk egész hosszában,
lábhegyünktől a csókunkig
robbant bennünk az őrület.
Öt percünk volt. Már kerestek.
Úsztunk vissza a partra.
„Hol voltatok?” És mi elhallgattuk
két szív nyomorúságát,
aminek glóriájától
évek óceánján túl is csak borzadok.
A Kis-Dunán egy vízre omló szomorúfűz
mögé bújva, hogy ne vegyenek észre
a barátaink. A fürdőruhán
át, testünk egész hosszában,
lábhegyünktől a csókunkig
robbant bennünk az őrület.
Öt percünk volt. Már kerestek.
Úsztunk vissza a partra.
„Hol voltatok?” És mi elhallgattuk
két szív nyomorúságát,
aminek glóriájától
évek óceánján túl is csak borzadok.
Tornai József (1927-2020)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése