Csobánka Zsuzsa: Örökmozgó
Szitál az ég. A márciusi hóban elkopott nyomok
szívlapáttal a vállukon támolyognak felém.
Most a fagyott pocsolyában látom repedni a jeget,
kitakart oszlop egy tört karú óriás szemtükrében.
Hagyd a tájat. Kívülről fújod az oszthatatlan prímeket,
egyedül állsz te is a hózuhogásban.
Fejed felett gépek emelkednek, a szárny visszabillen,
innen már csak egyedül mehetsz tovább.
A lég ritkul, a háztetők merőleges botjai
mint kandeláberek tárják karjukat feléd,
ki nem vagy sehol, hiába van, ki válaszol,
ha kérded. A kérdésed ostoba.
Értelmetlen létedre ugyan mi végre hallgatod.
Fonalakat gőzöl az égbolt. Hogy ne émelyegj,
halott csillagokat kezdesz számolni magad felett.
Belezavarodsz. Süket rímekre talál a múlt árnyék nélkül.
Nemesacél az űr. Önmagában valami helyett áll.
Marokkal nyúlsz a semmibe, foszló zsebeid,
a felhők, kútként zuhannak önmagukba.
Ha talpad alatt lenne föld, eloldalognál.
A tükörben csönd van.
Beleheled a zúzmarás ablakot, mielőtt kitárod.
Zizegő álmok akadnak fenn a rézkilincseken,
papírhajóként vonszolod magadban a világot.
szívlapáttal a vállukon támolyognak felém.
Most a fagyott pocsolyában látom repedni a jeget,
kitakart oszlop egy tört karú óriás szemtükrében.
Hagyd a tájat. Kívülről fújod az oszthatatlan prímeket,
egyedül állsz te is a hózuhogásban.
Fejed felett gépek emelkednek, a szárny visszabillen,
innen már csak egyedül mehetsz tovább.
A lég ritkul, a háztetők merőleges botjai
mint kandeláberek tárják karjukat feléd,
ki nem vagy sehol, hiába van, ki válaszol,
ha kérded. A kérdésed ostoba.
Értelmetlen létedre ugyan mi végre hallgatod.
Fonalakat gőzöl az égbolt. Hogy ne émelyegj,
halott csillagokat kezdesz számolni magad felett.
Belezavarodsz. Süket rímekre talál a múlt árnyék nélkül.
Nemesacél az űr. Önmagában valami helyett áll.
Marokkal nyúlsz a semmibe, foszló zsebeid,
a felhők, kútként zuhannak önmagukba.
Ha talpad alatt lenne föld, eloldalognál.
A tükörben csönd van.
Beleheled a zúzmarás ablakot, mielőtt kitárod.
Zizegő álmok akadnak fenn a rézkilincseken,
papírhajóként vonszolod magadban a világot.
Csobánka Zsuzsa Emese (1983-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése