Falu Tamás: Kesztyűs ember
A hangom nem kiált túl senkit,
Senkit nem fordít meg szavam.
Tudom, hogy szíve van a csendnek,
S a szívemnek csak csendje van.
Lábujjhegyen lépek az utcán,
Hol annyi unt zajt ver a láb.
Ablakából megriadt lélek
Nem néz utánam legalább.
Gondolatomon kesztyűt hordok
És fehér kesztyűt hord kezem,
Nem érzem meg a boldogságot,
Amikor kezetfog velem...
Senkit nem fordít meg szavam.
Tudom, hogy szíve van a csendnek,
S a szívemnek csak csendje van.
Lábujjhegyen lépek az utcán,
Hol annyi unt zajt ver a láb.
Ablakából megriadt lélek
Nem néz utánam legalább.
Gondolatomon kesztyűt hordok
És fehér kesztyűt hord kezem,
Nem érzem meg a boldogságot,
Amikor kezetfog velem...
Falu Tamás (1881-1977)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése