Murányi Zita: esténként
esténként sírni hallom az erdőket
a törzset eleresztik a gyökerek de
a reccsenések összenőnek a kerek
lombok is megérintik a felhőket
a fák nem gyökereken állnak
furcsa imbolygó lábakon
a földet átjárja valami nevesincs
fájdalom csönd ropog az ágakon
egy folytatólagos rémálom az ébrenlét
amikor az esőtől nedves fákat
még nem csavarták fekete gyolcsba az esték
a csöpögés mindent eláztat
szürkébb színe lesz a szemhatárnak
amikor az évgyűrűk eleresztik az évtizedeket
a megreccsenő törzset a nedves ágat
nézem ki tudja mi lesz a végkifejlet
minden fa egy lakatlan sziget a törzs barnájára
emlékeztet a hajszínem a szélben
gyűrűvé fonódó tincseken a fény
csillanása is olyan tünékeny mint isten.
a törzset eleresztik a gyökerek de
a reccsenések összenőnek a kerek
lombok is megérintik a felhőket
a fák nem gyökereken állnak
furcsa imbolygó lábakon
a földet átjárja valami nevesincs
fájdalom csönd ropog az ágakon
egy folytatólagos rémálom az ébrenlét
amikor az esőtől nedves fákat
még nem csavarták fekete gyolcsba az esték
a csöpögés mindent eláztat
szürkébb színe lesz a szemhatárnak
amikor az évgyűrűk eleresztik az évtizedeket
a megreccsenő törzset a nedves ágat
nézem ki tudja mi lesz a végkifejlet
minden fa egy lakatlan sziget a törzs barnájára
emlékeztet a hajszínem a szélben
gyűrűvé fonódó tincseken a fény
csillanása is olyan tünékeny mint isten.
Murányi Zita (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése