Oláh András: magasles
zavartan töpreng a megfáradt idő
esti szélbe szimatol a fázós mozdulat
a magasles alatt csönd fojtogat
a lombok monoton mormolását
hallgatom – az ősi ráolvasást –
az éjszaka diktálja a szavakat
bekvártélyozom magam az élők közé
s mint fonnyadt almát tovább
hámozlak míg végül elfogysz egészen…
büntetésem töltöm: őrzöm a múltból
lopott álmokat s ma sem tudom
jól vizsgáztam-e amikor futni hagytalak
esti szélbe szimatol a fázós mozdulat
a magasles alatt csönd fojtogat
a lombok monoton mormolását
hallgatom – az ősi ráolvasást –
az éjszaka diktálja a szavakat
bekvártélyozom magam az élők közé
s mint fonnyadt almát tovább
hámozlak míg végül elfogysz egészen…
büntetésem töltöm: őrzöm a múltból
lopott álmokat s ma sem tudom
jól vizsgáztam-e amikor futni hagytalak
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése