Ténagy Sándor: Versírás
Ma megint sikerült
körbejárnom a földkerekséget,
zsibog minden tagom, roskadozom a terhektől.
Hoztam egy ölelésnyi lángolást,
néhány szál gyárkéményt, tenyérnyi békét,
égszínkék lakótelepet, hogy ne legyek magam,
apróbb titkokat s egyéb bájos csacskaságokat,
hogy ne unatkozzam.
Fél verssorért cseréltem ezt a mosolyt,
azóta viselem, állítólag fiatalít.
Egy jelzőért jó tavaszi záport kaptam,
hadd duzzadjon a föld, ha már szeretem.
Egyik szememet egy lánynál hagytam,
hogy mindig lássam,
ő pedig adott egy kis hideglelést,
hogy boldog legyek.
Hoztam még egyszerűséget, jókora szándékkal,
nem tudom, mire megyek vele.
Most hazafelé tartok, zsibog minden tagom.
Egy szóba majd benyitok, hogy
megpihenjek- -
körbejárnom a földkerekséget,
zsibog minden tagom, roskadozom a terhektől.
Hoztam egy ölelésnyi lángolást,
néhány szál gyárkéményt, tenyérnyi békét,
égszínkék lakótelepet, hogy ne legyek magam,
apróbb titkokat s egyéb bájos csacskaságokat,
hogy ne unatkozzam.
Fél verssorért cseréltem ezt a mosolyt,
azóta viselem, állítólag fiatalít.
Egy jelzőért jó tavaszi záport kaptam,
hadd duzzadjon a föld, ha már szeretem.
Egyik szememet egy lánynál hagytam,
hogy mindig lássam,
ő pedig adott egy kis hideglelést,
hogy boldog legyek.
Hoztam még egyszerűséget, jókora szándékkal,
nem tudom, mire megyek vele.
Most hazafelé tartok, zsibog minden tagom.
Egy szóba majd benyitok, hogy
megpihenjek- -
Ténagy Sándor (1936-2005)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése