Ténagy Sándor: Vízpart
1
Legyen csak ez, legyen csak ennyi-----
Nyár a lebarnult testeken, perzselődés
lassú tüze a most születő magvak mélyén.
Fénybe kifeküdt vizek, elmosódó partszegély,
pihegés az összeroskadt dombokon.
Dél: önnön ragyogásától megvakult tükör.
Szemek a messzeség célpontjában.
Kezem árnyéka megég bőrödön
s pöndörödve lehull.
2
Jelen lét: piciny hely a másodpercben - -
Örökkön itt, érzem, örökkön itt,
hallgatagon a szóban, mozdulatlanul a rohanásban,
a megadatott és megálmodott létezés
rejtőző gyökerei között, mint a kavics, mint a vízcsöpp.
Örökkön itt, m ég is: örökkön útrakészen:
el a csillám ló homokkal,
el a vízsodrással,
el a következő másodpercig.
Legyen csak ez, legyen csak ennyi-----
Nyár a lebarnult testeken, perzselődés
lassú tüze a most születő magvak mélyén.
Fénybe kifeküdt vizek, elmosódó partszegély,
pihegés az összeroskadt dombokon.
Dél: önnön ragyogásától megvakult tükör.
Szemek a messzeség célpontjában.
Kezem árnyéka megég bőrödön
s pöndörödve lehull.
2
Jelen lét: piciny hely a másodpercben - -
Örökkön itt, érzem, örökkön itt,
hallgatagon a szóban, mozdulatlanul a rohanásban,
a megadatott és megálmodott létezés
rejtőző gyökerei között, mint a kavics, mint a vízcsöpp.
Örökkön itt, m ég is: örökkön útrakészen:
el a csillám ló homokkal,
el a vízsodrással,
el a következő másodpercig.
Ténagy Sándor (1933-2005)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése