Varga Melinda: Fák
Vékony, hosszú ujjaikkal ábrákat rajzolnak a pazar kék égre,
arany fogaikkal megharapják a felhők húsos lábikráját,
rügyszemeikkel belenéznek a napba, és nem vakulnak meg,
csak nyújtóznak és nyújtóznak egyre magasabbra,
az űrig, a messzi csillagtestekig, a hideg, sűrű sötétig,
a súlytalan, örök lebegésig, a sárga végetlenig.
Beszélnek az Istennel naponta, megértik az égi jeleket,
vadvirág illat az ő nyelvük, emberi fülnek érthetetlen.
arany fogaikkal megharapják a felhők húsos lábikráját,
rügyszemeikkel belenéznek a napba, és nem vakulnak meg,
csak nyújtóznak és nyújtóznak egyre magasabbra,
az űrig, a messzi csillagtestekig, a hideg, sűrű sötétig,
a súlytalan, örök lebegésig, a sárga végetlenig.
Beszélnek az Istennel naponta, megértik az égi jeleket,
vadvirág illat az ő nyelvük, emberi fülnek érthetetlen.
Varga Melinda (1984-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése