Bárdosi Németh János: Kifosztott liget

Már az ősz tépi meg a fákat,
a zengő liget belesápad ,
csupa ijedt szín avar és lomb,
a szél süvöltve sikolt-jajong .

Mint egy rom-templom boltozatja,
levelét a lomb egyre ontja,
csörög-pörög a lábaimhoz,
riadt szívem is felsikoltoz .

Ne még, ne még, óh dermedt álom,
a boldog üdvöt nem találom ,
akkor hulljak, ha összetépett
gyilkos karmával már az élet.

Bárdosi Németh János (1902-1981)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél