Makay Ida: Újra nélküled
Hát újra itt! És újra nélküled!
Itt mindenütt az aranykor nyoma.
Nem ismeri a halált még a rét.
Szeretkezik a lomb, a korona.
Szólítalak, és semmi nem lelel,
ki itt vagy mégis kínzón, szüntelen,
szemed napjától vakít, fáj az ég.
Már máglyán áll, és sisteregve ég
a legutolsó déltengeri nyár.
Mondd: hányszor kell még ellobbannia,
hogy tűzhalált halj már Te is vele?!
Hányszor dobban meg addig még a lét,
míg fönnakad a végtelen szeme?
Itt mindenütt az aranykor nyoma.
Nem ismeri a halált még a rét.
Szeretkezik a lomb, a korona.
Szólítalak, és semmi nem lelel,
ki itt vagy mégis kínzón, szüntelen,
szemed napjától vakít, fáj az ég.
Már máglyán áll, és sisteregve ég
a legutolsó déltengeri nyár.
Mondd: hányszor kell még ellobbannia,
hogy tűzhalált halj már Te is vele?!
Hányszor dobban meg addig még a lét,
míg fönnakad a végtelen szeme?
Makay Ida (1933-2011
Megjegyzések
Megjegyzés küldése