Fecske Csaba: Tél
belepte tiszta gyapjával a tél a falut
valahol a semmiben tévelyeg az út
hangtalan bámészkodnak körben a bumfordi hegyek
a seszínű égen a nap nem is Nyugatnak – veszendőbe megy
szilánkokra töri a levegőt erdőben a vad
röptéhez a vágy nem talál magának madarat
fuldoklik a csenevész patak a jég alatt
gazdátlan agy gondolatai az iszapba fúródott halak
a néma hóban tipegő varjú sötét
foszlány az éjszakából csőre a csöndet reccsenti szét
zárlatos kábelként sercegnek a zúzmara-lepte fák
alattuk a szűz havon láb még nem ejtett hibát
a lopva csusszanó éj mint óriáskígyó nyeli el
a falut rég elfelejtett hangra siránkozó cinkehang fele
valahol a semmiben tévelyeg az út
hangtalan bámészkodnak körben a bumfordi hegyek
a seszínű égen a nap nem is Nyugatnak – veszendőbe megy
szilánkokra töri a levegőt erdőben a vad
röptéhez a vágy nem talál magának madarat
fuldoklik a csenevész patak a jég alatt
gazdátlan agy gondolatai az iszapba fúródott halak
a néma hóban tipegő varjú sötét
foszlány az éjszakából csőre a csöndet reccsenti szét
zárlatos kábelként sercegnek a zúzmara-lepte fák
alattuk a szűz havon láb még nem ejtett hibát
a lopva csusszanó éj mint óriáskígyó nyeli el
a falut rég elfelejtett hangra siránkozó cinkehang fele
Fecske Csaba (1948-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése