Ténagy Sándor: Ragyogás
Szerelmet ad a szó, ahogy kimondlak,
tudod-e, bizsergést reggelizem
és lángolást kortyolok rá részegen,
szállok akkora fényben, akkora nyárban,
akárha szemed vizében, anyám sóhajában,
érdes és édes nyelv: ízlellek, só és víz
kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek
s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme,
szállok, tudod-e, akkora magányban,
akárha sejtmag száll időtlen plazma-árban,
nem láthatsz te sem, húnyt szemhéjam beborít,
csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek,
keringlek csak, gyökerem , csöppként az aszályban,
keringetlek, parányi Földem , újra-még sugárban,
megszületnék már, gondoltam , megszületnék,
a fény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva,
csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal,
gyönyörű, nehéz csontjaimmal -
tudod-e, bizsergést reggelizem
és lángolást kortyolok rá részegen,
szállok akkora fényben, akkora nyárban,
akárha szemed vizében, anyám sóhajában,
érdes és édes nyelv: ízlellek, só és víz
kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek
s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme,
szállok, tudod-e, akkora magányban,
akárha sejtmag száll időtlen plazma-árban,
nem láthatsz te sem, húnyt szemhéjam beborít,
csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek,
keringlek csak, gyökerem , csöppként az aszályban,
keringetlek, parányi Földem , újra-még sugárban,
megszületnék már, gondoltam , megszületnék,
a fény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva,
csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal,
gyönyörű, nehéz csontjaimmal -
Ténagy Sándor (1936-2005)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése