Vasadi Péter: Pillantás
A legsötétebb függönyömet
átszúrja egy aranytű
tekintet. Mikor visszafelé
bukom le magamban, nyúlik
utánam, mint az arany nyál.
Azután kikerekedik,
leeresztett szemhéjak alól
csap ki a lángja;
így fele forró.
Gyógyíthatna, de csak átjár.
Majd lehűl, és elapad.
Nyúzza a bensőmet ez a
térvesztés, pedig simogat.
Mintha kiabálnék,
pedig csak suttogok.
átszúrja egy aranytű
tekintet. Mikor visszafelé
bukom le magamban, nyúlik
utánam, mint az arany nyál.
Azután kikerekedik,
leeresztett szemhéjak alól
csap ki a lángja;
így fele forró.
Gyógyíthatna, de csak átjár.
Majd lehűl, és elapad.
Nyúzza a bensőmet ez a
térvesztés, pedig simogat.
Mintha kiabálnék,
pedig csak suttogok.
Vasadi Péter (1926-2017)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése