Kovács Kristóf: Belváros


Már csak a fáradtság, ami a
tegnapból maradt, mint egyre szorosabb búcsúölelés.
Miattad szerettem meg a belvárost.
Mintha eljutnánk a magjához valaminek.
Hogy nincs közelebb már.
Szeretem, ha elfáradsz kicsit,
ahogy megadod magad,
kapaszkodsz belém, fogsz az éjszakain.
Meg a villamos helyetti pótló buszon. Ez is egy hiány.
Mint a lélegzésed hangja. Bár azt nem pótolja semmi.
Nyakamon a forró levegőt, amit kilehelsz.
Ölelve lenni egy éjszakán át.
Mint két egymásra hajított törölköző,
mintha eljutnánk a magjához valaminek.
Már csak a fáradtság maradt, alvás helyett
a nyakadat néztem, ujjaid, ahogy öntudatlanul álmot rajzolnak.
És úgy néztem végig magunkon,
mintha végig lehetne.


https://www.youtube.com/watch?v=mre3Arfoq9Q

Kovács Kristóf (1993-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél